Meghalt a Patkány, éljen a Bika (Bivaly)!
Végre, abbahagytuk az ajándékozást a családban. Mindeddig a karácsonyok úgy teltek, mint egy Apokaliptikus vadászat lehetséges kívánságokra, visszaváltási mérlegeléssel kombinálva. Valószínű „tömegnélküli” időpontok kiválasztása, hatványozott idegbaj, lökdösődés elviselése, a fáradt, kiégett kutató szemek és mereven keep smilingos tonzúrák potenciális elkerülése.
Most beszélgetésekkel telt az ünnep. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire felértékelődik bennem a beszélgetés szeretteimmel. Tulajdonképpen erre vágytam igazán, így év vége felé. Kérdezgették ismerőseim, mit kaptam. Eleinte önkéntelenül mondtam, hogy szeretetet, aztán rájöttem, hogy így is érzem. Csak beszélgettünk. Igazából, én inkább csak hallgattam és átengedtem magamon a beszédet, mint a szeretet katalizátorát. És hosszú ideje felüdített a társalgás, nem kifárasztott.
Volt ebben a sok beszélgetésben megdöbbentő is. Rájöttem, hogy lassan UFO lettem. Más világban élek, más problémákkal küzdök. Nem értem a családomat, "csak" szeretem őket. Sajnos elitista gondolatomat nem képes túlragyogni a sok ünnepi fény sem. Úgy érzem, hogy elárultam a szeretteimet. Elárultam, mert úgy tűnik, hogy rajtuk véglegesen túlnőtt a világ. Számukra teljesen érthetetlen folyamatok játszódnak le, amit a média a maga íze szerint tálal és egyszerűsít. Az egyszerű dolgok, amiket ők szeretnek, szerettek már nem az életet táplálják, hanem a hatalmon lévők életét. Az Adleri hatalommánia kézzelfoghatóan tátog a képernyőkből, de ők, az én drága szeretteim nem látnak át sokszor a mézes-mázos szavakon. Csak azt látják, hogy ez így nem jó.
Elárultam őket, bár mentségemre legyen mondva, sok mindent nem tehetek. De, akkor is fáj hogy mi, az úgynevezett intelligencia, magukra hagyjuk azokat, akiknek irányt kellene mutatnunk, kultúrát kellene terjesztenünk. Ők pedig választanak. Azaz választatnak velük, látjuk, hogy mit.
A nagy változásokat hozó Patkány éve lassan kimúlik és átadja helyét a Bikának (Bivalynak), ami a rendteremtésben jeleskedik. A zűrzavar a legnagyobb ajándéka a Teremtőnek, mert abból szép kis pofás rendet lehet varázsolni. Ki kell használni! Sajnos az "intelligencia" (azaz azok, akik annak hívjuk magunkat) olyan sokszor lejáratta már magát nagy rívások és fogaknak csikorgatása közben.
Kíváncsi leszek, most is hagyjuk-e hogy hülyének nézzenek minket a hatalom megszállottai, és újra, csont nélkül eláruljuk gyökereinket, akikért felelősséggel tartozunk.
A végére pedig jöjjön egy tanulságos anekdota:
Haldoklik az öreg székely és végrendeletet csinál. Hagyományoz mindenik fiának, hanem a végén eszébe jut, hogy ő hitközségi ember is. Mint jó egyházfi rágondol az egyházi emberekre:
- Azt a tinót, aki a tavaszon a havasba elvesze a szántás előtt hat héttel, hagyom az eklézsiának. Ha pedig megkerül, legyen a Mihály fiamé.
Rátok is sokszor gondolok Kedves Elszánt blogolvasóim, és ezúton köszönöm kitartásotokat, megértéseteket. Mindannyiótoknak kívánok sikeres és Boldog Új Évet és erőt a változtatásra, kinek milyet lehetősége szerint!
Nagyon sok szeretettel,
shaba
