„Nem attól rendültem meg, hogy hazudtál nekem, hanem hogy többé nem hiszek neked!”

Egészen véletlenül meghallgattam Miniszterelnökünk évértékelő házi dolgozatát, vagy mi a kapcaszagú kutya eget. Néztem, amint vállát megtámasztva kisdiákként magyarázza bizonyítványát. Néztem és két dolog jutott eszembe. Az egyik a bevezetésben említett Nietzsche mondás. Mert bizony, bizony így van ez tisztelt politikus honfitársaink. Megrendülten állunk szónoki emelvényeitek előtt és tátoghat már bárki, bármit, tudjuk, hogy már amikor kérdeztek, akkor is csak a statisztika moderál és operál titekek, amiről pedig nektek kell tudni a legjobban, hogy csak akkor hihettek neki, amikor ti magatok hamisítjátok (a 'la  Churchill). Sőt, akár verselhettek is olyan átéléssel, mint aki tyúkot kopaszt, vagy, mint aki az adóbevallását készíti, mer' akkor meg az jut eszünkbe, hogy: „bunkó a bankóra költőt veret.” Édes kincseim a bélyeg ott van rajtatok!

A másik, ami eszembe jutott mindennek folyományaként, a jövő nemzedék. Ja, aggódom értük, talán. Hogy csak egyetlen zárványszerű hajtást említsek virágba szökkenésük folyamatáról, annyira hisznek már a Demokrácia (legalábbis a felénk dívó Urambátyám diktatórikus pénzokrácia) jóságában, mint a szerbek az önálló Koszovó létjogosultságában.
A falakról, házibuliról házibulira vonszolódó kokainos csillagszórók sokszorosan képmanipulált bárgyú képe les le rájuk, akik gyilkos szimbiózisban élnek a paparazzikkal és gyermeteg rajongóikkal.
A műveltebb kiskölykökre Kárpáthy Abellínó mosolyog a Párizsi kávéházból, vagy Fukszos Száj egysejtű látószögének rézkarca, miközben a zenetévék nagy szocializátorai próbálnak serdülni a kamerák előtt, amit gyengébben tesznek, mint a kistehenek a mezőn.
Sz'al öcsém csórni, csalni, szívni, lőni, kihasználni, becsapni. Mint a NAGYOK. Ezzel öntözik őket a média nézettség-hajhász mindenhatói, hogy a virág később nekik teremjen.

De, hogy a pokol legmélyebb bugyrában is megmártózzunk, nézzünk szét iskoláink háza táján. A tanár az iskolában, miközben kevesebb joga van, mint egy illegális bevándorlónak, megpróbál nevelni, átadni, okítani, felkészíteni. Hogy mire, azt lassan már ő sem tudja, mert ő is eltéved a rendeletek, empíriák, erkölcsi kategórikus imperatívuszok naponta változó kérészei között..
Amúgy meg be kell húznia fülét-farkát Vállakozó apuka előtt, mert az megveszi az iskolát kilóra, ha rossz a duma. Az, hogy közben nagyfejű, hájas gyereke de facto nem enged egy normális órát megtartani elkényeztetett primitív viselkedése okán, az századlagos, mert a lényeg a lényeg, amiről már épeszű embernek sincs halvány lövése sem, hogy micsoda.
Képzeljük hát el a most felnövő gyereket, aki előtt már nincsenek elvek, tekintélyek, így önmagának kell alkotni. Nem csodálom, hogyha néhányan már 8 évesen az alkoholhoz nyúlnak.

Tanulni, na én meg mégis azt mondom, hogy létfontosságú! De már egészen más szinten, és mást. Ne legyünk szégyenlősek és kérdezgessük bátran a kristály-gyerekeket, meg az indigókat, hogy mi is a lényeg, és ne szégyelljük bevallani, hogy mi már eltévedtünk!