shaba

Bejegyzés, amelyben leírom, hogy mi a kapcsolat egy zöld kemping kerékpár és a végtelen között, és, hogy nem csak a harangok szólnak értünk.

Alkonyatkor történt, a múlt évezred vége felé. Valaki éppen nyomult, mint kisvárosi rokendroll művész. Zöld kemping kerékpárral, farkas zöld nagykabátban. Alkotni éppenséggel nem alkotott semmit sem, pusztán a világmegismerésnek a széles spektrumára tolását nevezte művészetnek. Tökéletes szerénységgel önmagát tartotta a művészet tárgyának.

Valószínűleg több, jelentős beszélgetésen volt túl, és hazafelé tartott az egyik egzisztencia-rombolóból, amikor eszébe jutottak különböző hétköznapi dolgok. Például, hogy van neki egy csodálatos barátnője, aki valószínűleg már több órája várja őt tizennyolc éve forróságával, és világot megtartó  hitével.

Mikor Valaki becsengetett, a lány rögtön ajtót nyitott, mintha ott állt volna mögötte. Lement a fiú elé, de most nem mondott semmit. Nem vádolt, nem kérdezett, csak állt előtte.

És akkor teljes csend lett Valakiben. Ő is csak nézte a lányt. Nézte őt és látta, hogy az arcán gyönyörű és szabályos könnycseppek folynak le. Egyszerre megszűnt az idő és meghallotta az egy tenyér csattanását. Ott, a könnycseppekben meglátta Istent. Később felült a kerékpárjára és hazarepült.