"A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik."
"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." (W. Churchill)
Csak hallgattam az utóbbi időben, mint kacsa a sütőben és figyeltem az Apokalipszis szárba szökkenését. Vagyis mindazt, amint demokráciára és toleranciára fogva akarják megfosztani az embereket létfenntartási forrásaiktól, felhasználva minden lehetséges eszközt.
Víz, Föld, Energia. No, meg persze a HATALOM, ami sok impotens nyomorultat annyira vonzz. Számok, egységek, százalékok. Ennyi az ember. Divide et Impera!!! Szavalják a mantrát barátaink a függöny mögött, és azt hiszik, hogy ez a karmájuk.
Hogy miért nevetek a demokrácián? Ami máskülönben sehol sincs, mert a régi bölcsek szerint a 10000-nél nagyobb létszámú közösség nem alkalmas önkormányzásra, oszt' jó napot. Igazából azon nevetek, hogy a hazugság mennyire beleívódik a demokratikus kínlódásba. Őszinte véleményt senki sem mer mondani, mert rögtön szavazókat veszít. Mert a demokrácia kvitesszenciája: a SZAVAZÓ (és lehetőleg adózó) polgár.
Már Napóleon, no nem a nagy, hanem a 3.-ik, is tudta, hogy a népszavazással, szavazással nincsen semmi baj, ha jó a manipuláció. Manapság pedig elsőosztályú, megspékelve a teljes választójoggal, a gondolkodó ember pedig elmehet a bús picsába. Szavazata ugyanannyit ér, mint tudjukkié.
Ilyeneken merengtem, miközben felrémlett előttem egy régi olvasmány még az egyetemről. Nevezetesen Alexander Tyler skót jogász (mellesleg Burns barátja), aki 200 évet ad minden létező demokráciának. Ő ugyan az Athéni demokráciára hegyezte ki a tollát, de talán intő jel lehetett az éppen akkor születő Amerikai Egyesült Államoknak, vagy a mainak? Ide teszem egy pár sorát szó szerinti idézettel:
"A democracy is always temporary in nature; it simply cannot exist as a permanent form of government. A democracy will continue to exist up until the time that voters discover they can vote themselves generous gifts from the public treasury. From that moment on, the majority always votes for the candidates who promise the most benefits from the public treasury, with the result that every democracy will finally collapse due to loose fiscal policy, which is always followed by a dictatorship."
Hohó, de ismerős mi? Arra szavazunk, aki a legtöbbet igéri, aminek eredményeképpen összeomlik az államháztartás. No comment.
És ha már ennyire Tyler-ozunk itt van a demokráciák kialakulásának és összeomlásának menetrendje, de ezt megpróbálom ékes magyarra fordítani, ha nem haragszotok:
1. Rabságból spirituális Hit.
2. Spirituális Hitből hatalmas Merészség.
3. Bátorságból Szabadság.
4. Szabadságból Jólét, Bőség.
5. Bőségből Megelégedettség (Önhittség).
6. Elégedettségből Közöny.
7. Közönyből Függőség.
8. Végül Függőségből megint Rabság.
Ennyire egyszerű az egész. A közönyösség nem véletlenül a Hét Főbűn egyike, persze szebben fogalmazva, mint: Jóra való restség.
Mivel kedves olvasóim mindannyian legalább annyira értelmesek vagytok, mint én, le is zárom ezt a bejegyzést, teret hagyva a gondolkodásra. Természetesen egy Churchill idézettel búcsúzom: "Az állatok - milyen furcsák. A kutya felnéz rád. A macska lenéz rád. Csak a disznó szemében vagy egyenrangú."
