-Amiről nem hallunk az nincs, amiről nem beszélünk az nincs, nem látnak, tehát nem vagyok!
-Pedig az Úr azt mondta, hogy Legyél!
(Shaba Blues Mob)
Meghirdetem az Emberi Büszkeség Napját! De nem a Gőgöt és Hiúságot, amelyek, mint két vásott kölyök teszik tönkre a Büszkeséget és mindent maguk körül.
Látjuk, a magukat büszkének tituláló embereket, akikből csak úgy sugárzik a nevetséges, projektált kishitűség, magyarán a gőg, és megsértődnek, amikor kiváltják a másik testvér, a hiúság haragját.
Ilyenkor küzdöm azzal, hogy szánalmamat ne váltsa fel a harag.
Szerintem, sok frusztrált ember problémája csökkenne azzal, hogyha büszke lenne magára, egyenességére, függetlenül attól, hogy miért kell kiállnia: a családjáért, magyarságáért, otthonáért, cigányságáért, homoszexualitásáért, állásáért, azért, hogy Ember.
Olyan, aki elsősorban az, és csak másodsorban van társadalmi szerepe, és azt az első szubsztanciának alárendelve végzi és nem fordítva.
Így nem a szerep határozná meg a színészt, hanem a színész a szerepet. Totális színház!
Ebben a színházban valami hasonlóak lennének a szerepek:
Politikus - Államférfi, aki az ővele egy államszervezetben élők érdekében tevékenykedik.
Magyar - Kárpát-medencei, a jövőjét nyitottan, önmagára és múltjára büszkén, az új és esetleg más dolgokat befogadóan építő, szorgos nép.
Cigány - Színes kultúrájú, szabadságszerető nép, aki tevékeny és toleráns a többségi társadalommal.
Ember - Értelmes, beszélni és gondolkodni képes társas lény.
Család - A társadalom legkisebb, azt erősen összetartó egysége.
Konkrét ünnepnapot nem tartok fontosnak kiemelni. Ünnepeljen mindenki magában, amikor úgy érzi, hogy sikerült Embernek maradnia. Ahogyan Jézus is megjegyezte: imádkozni otthon kell egy csendes sarokban, ahol csak Isten lát.
Mindannyiunknak kívánok élethosszig tartó ünneplést!
