Ebben a bejegyzésben nem az én szövegem számít, ugyanis magáért beszél a következő:
"Újabb kutatások, elméletek, elképzelések szerint a magyarság gyökerei nagyon mélyre nyúlnak vissza, legalább 70.000 évvel ezelõtti idõkbe. A legalább szó itt nagyon fontos, mivel egyes tárgyi bizonyítékok alapján (mint pl. 7 m hosszú csontváz, magyar rovás és képírással magyarul olvasható anyag aranylemezeken a föld történetérõl, és a nemrégen másik bolygóról földünkre érkezõ ûrhajóból magyar embereknek átadott magyar rovásírással írt anyag) mind arra utalnak, hogy itt valami sokkal többrõl van szó."
Nem mondom, hogy miután visszamásztam a forgószékre, egy-két perc nem az öröm tüzében telt, abbéli megvilágosodásomban, hogy ilyen ősi és küldetéssel bíró néphez tartozom. Mikor az első eufórikus percek elmúltak jött a bánat és sajnálat. Leginkább Slotá-t, meg Funar-t sajnálom, ugyanis nem tudják, hogy kikkel kezdtek ki. Meg különben is, ehhez képest az ő Dákó-Román eszméletük, meg Szépszemű Szvatoplukuk, meg az, hogy a csángó gyerekeknek az olaszt kell anyanyelvként tanulni, hogy úgymondjam kevés, mint Chuck Norrisban a könyörület.
És akkor lássuk magát a szájtot:
http://www.maghar.hu/maghar_uj/index.html
Csak hogy tudd, honnan jöttél, hová mész! És ne ítélj hamar, mert sosenem lehet tudni!
A fent idézett írással a szerző nem ért egyet, a szándék pusztán az emberi gondolkodás sokszínűségének a bemutatása volt.
