shaba

Egy újabb megvilágosodás történet, amelyben egyfajta válasz születik a kérdésre: "Miért is lépik túl a törvényben büntethető decibel értéket emberi beszéd helyett, az apró cartoon figurák?"

Van egy 12 éves unokaöcsém. Kifejezetten intelligens és jó eszű gyerek. Megfigyelései, gondolatai elárulják, hogy a világot egyéni módon nézi. Mindezek mégsem gátolják meg abban, hogy mindenfajta észérv ellenére odakapcsoljon a számára tiltott,  modern rajfilmeket vetítő csatornákra. Később, amikor  éltünk a vétójogunkkal és megszűntnek nyilvánítottunk egyes adókat, ő büszkén beállította újra. Mindazért, hogy nézhesse azt, amit mindenki néz az iskolában, mert aki nem, annak skarlát M betűt kell hordania a vállán, és lenézik, mint az EMO-sok a napfényt. A nevelésetikai kérdés, - hogy egyáltalán miért van tévénk, és ha már van, miért nem tudjuk kontrollálni a rágózást -, másik probléma, bőven túlmutatna a bejegyzésen.

Szumma szummárum felfigyeltem, néha fel is keltem arra, hogy az apró szereplők (amelyek némelyikére felriadok álmomból és rettegve benézek az ágy alá, hogy nincs e ott) gondolataikat, érzéseiket, megdöbbenésüket, haragjukat kizárólag hajleszakító üvöltéssel hajlandóak kommunikálni. Mivel nem hagyott békén a jelenség, kivonultam a pusztába, hogy kenyéren és vízen élve meditáljak és megfejtsem korunk egyik nagy rejtélyét.  Már éppen jó úton haladtam, hogy összebarátkozzak az erdei állatokkal, és megismerjem a gyógyító növényeket, amikor az egyik viharos este, miközben farkasüvöltés hasított végig a tájon, és fa fa után kapott villámcsapást, álmot láttam: Láttam a "Rajzművészek" kollektív tudatalattiját. Világos, téren és időn kívüli látomás volt. Szerencsére sikerült megjegyeznem, hogy megosszam másokkal is eme szerzett Tudást.

A látomás szerint Self-jük hat rétegből táplálkozik, és mindegyik ősi, ősibbek még a Harley Davidson-feelingnél is.
Az első réteg a Születési sokk alaprétege, ahol a lélek megdöbben a hideg világra kerülésekor, és permanens sírásra kényszerül, feloldandó a szubsztanciális képtelenséget, miszerint vagyok, de hol?
Erre szervesen ráépül a Félelem második rétege, amelyből az önbátorítás szakad ki, és ahol meztelenre vetkőzött, mélyvörösre festett kelta harcosok rohannak le a dombról, majd vissza.
A következő réteg , a harmadik, mintegy ágként nő ki az első kettőből, a Rosszat tettem érzése. Vékony indákkal szövi át az alkotók tudatalattiját és mindegyik szinopszisba beépül. Ez a réteg indítja folyamatos ellentámadásra a hosszú ujjakat.
Következik a feloldó, negyedik réteg a Nekem van igazam. A kötöttségek hálójában vergődő individuum "halált megvető" huszáros rohama, ahol a hangerővel exponenciálisan nő az önigazolás mértékegysége a: látod-e.
Mindezek után, a tudatalatti teljes vértezetében felbukkan az Ego szintjére, az ötödik , Figyeljetek rám! rétegben. Ahol, mint éhes sárkány próbál meg bekebelezni minden szabadon kószáló, esetleg máshol lekötött figyelmet.
Mikor mindezeken túljutott a Mély-self, amikor már mindenki ráfigyel, kiderül a nagy titka, ami sokkolóbb, mint az E egyenlő emszer cénégyzet, és amit csak úgy dzsentrisen a szemünkbe vág, ti. Miért ne kiabáljak, kifeszítenek úgy is!

Ekkor tértem magamhoz a megvilágosodáshoz vezető úton. Lenyugodva, de mégis izgatottan körülnéztem. Nem messze tőlem a kis Vuk csendesen aludt a fészkében, a mellette lévő pocsolyában a vízipók halkan építgette buborék lakását, míg a legmelegebb sarokban ücsörgő Micimackó, arcán buddhista mosollyal nyalogatta a mézet. Kimenni egyikük sem mert a veszett égszakadásba.
Pedig éppen áll a bál, ahol felejthető, bárgyú teremtmények süvöltve hívják fel magukra a figyelmet, megpróbálva idiotizálni az őket bámuló kis lelkeket.