shaba

Avagy, kérdések tömege a pozitív diszkrimináció diszkrét bája árnyékában, mert úgy tanul a gyerek, ha kérdez. Én meg egy nagy gyerek vagyok.

Evolucionizmus, szociál-darwinizmus, mémelmélet, és a többi ateista fejlődéselmélet szerint az emberiség egyre csak fejlődik, kiválasztódnak a jobbak, ügyesebbek, életre valóbbak. De nézhetjük akár a teremtés-elméletet is. Mindegyik meg akarja magyarázni az emberi élet lényegét, miért, minek, honnan, hová. Ennek az úgynevezett fejlődésnek egy nagyon érdekes, szubjektív felfogásoktól hemzsegő része a tolerancia elve, aminek a 2-es verziója a pozitív-diszkriminácó, amelyről legalábbis én, többet hallok, mint tudok. Leültem hát a gondolkodó sarokba és eszmét futtattam róla, de válaszok nem akartak jönni, csak kérdések.

A tolerancia nyilván egy túlélési mechanizmus miatt alakult ki, mert az okos emberek rájöttek, hogy rövid úton kiirthatjuk magunkat, ha ezt nem fejlesztjük tovább. A tolerancia v2.0, azaz a pozitív-diszkrimináció, azonban, mintha az önnön farkába harapna és lassan megenné önmagát.
És itt jönnek a kérdéseim: Mi van akkor, amikor a kisebbségek nem tisztelik az úgynevezett többséget, azok jogait, ne adj Isten egyáltalán nem toleránsak v1? A felütés hozza a következő kérdést: Meddig határoznak meg úgy valakit, hogy kisebbség, és nem a tetteit felelősséggel vállaló egyén?
Mik a kisebbség földrajzi határai? Falu, város, ország, kontinens, univerzum szint?
Mi van akkor, amikor az úgynevezett többség, szintén kisebbség valakikkel szemben, vagy éppen a többség egyes tagjai bizonyos szempontokból szintén kisebbség?
Ki a legnagyobb többség a Földön, a kínaiak? Lehet, hogy már a kisebbségek többségben vannak?

Kik határozzák meg, hogy milyen szempontok szerint tartjuk számon a kisebbségeket, egy törpe kisebbség? Kisebbség-e a buta, a szegény, a gazdag, a rosszindulatú, a cinikus?
Szívás többséghez tartozni? Én úgy látom, mintha mindig is kisebbség irányítaná a többséget, vagy nem?

Értem én a szándékot, de lesz-e úgy fejlődés, hogy sokszor nagyon is önző érdekek mentén megpróbálunk konzerválni bizonyos állapotokat, akár a jövő kárára?
Több vért a bolhának, több trágyát a légynek, több pénzt a szegénynek, több észt a hülyének! Mi mint, de jure többségiek kínlódunk, mint púpos gyerek a prés alatt. Shut up! -magyarázzák Illetékesék nagy őszinteségi rohamokban, de leginkább mosolyognak rajtunk, csodálkozva az értetlenségünkön.
Aki nem unta meg a kérdések özönét és eljutott eddig, attól úgy búcsúznék, hogy talán Mindenkit Pozitív Diszkrimináció illetne meg, ha már egyszer részt vesz az élet nagy játékában.