shaba

Köszöntés, amelyben tájékoztatom az olvasót, hogy exhibicionizmusom nyitott sokmindenre, ezért muszáj gyógyítanom magam.

Köszöntelek tisztelt olvasó, aki véletlenül erre tévedtél, és rám szánsz néhány percet, amíg elolvasod első blogbejegyzésemet. Amint látod én sem tudtam ellenállni a csábításnak, és hagyom, hogy a velemszületett magamutogatási kényszer időnként összeálljon a bennem keringő gondolatokkal és szülje a bejegyzéseket.
Ezek a kis bejegyzések persze önterápiák is, mert amit leírok, azt már úgy kell gondolnom, mert nem lehet csak úgy, a virtuális térbe pötyögni a szavakat, és magukra hagyni őket.

Leginkább persze akkor van értelme a kis postjaimnak, ha úgy érzed, hogy hozzáadtam valami jót az életedhez.

Különben jelenlegi tartózkodási helyem a Kárpát-medence, Magyarország. Furcsa ország, furcsa, szeretnivaló emberekkel. Zavaros múlttal, zavaros jelennel, zavaros fogalmakkal. De mégis! Nagyon vidám, izgalmas és érdekes is lehet itt az élet. Az élet, amelyet – hogy magamról is ejtsek néhány szót – megpróbálok megélni, nemcsak túlélni. Ez tetszik. Annyira, hogy lehetne a jelmondatom is.

Üdvözlettel,

 Shaba