Bejegyzés, amelyben kifejtem velem született kételyemet az önmagában nem kételkedő, mégis olyan gyakran cáfolt tudománnyal kapcsolatban, miközben tetemre hívom a falvak bolondjait, minden korok valódi szürrealizmusát.Először is tisztázzuk: Kell a tudomány! Egzakt, elvont, racionális, hogy a Felvilágosulásról, -amelyben több milliárd ember szenved- ne is beszéljek.
Akarják, csinálják (mármint a tudósok) álmatlan éjszakák ezrei jönnek ki per fő, hogy a fölöslegesen elfogyasztott kávé mennyiségét már ne emlegessem, amikor még le sem tisztáztuk, hogy használ-e vagy sem?
Különben a tisztázás vezérmotívum tudós berkekben. Tisztázni a tényeket, dolgokat, fogalmakat. Mindezt úgy, hogy szekértáborok foglalnak helyet egymással szemben jó esetben, rosszban pedig egymásnak háttal, hátulról. A mostani tisztázandó téma: a klímaváltozás.
Mára legalább három különböző teória alakult ki kurvára egyforma tényekből, ti.:
1. Megsülünk: Magyarországra költözik a Szahara, innen indul és ér véget a rally, meg datolyát szüretelünk az Idegenlégió kaszárnyája mellett.
2. Állandóan változó időjárás: egyszer meleg, másszor hideg, akár napokon belül is.
3. És amit a lenti link is fejteget: Megfagyunk.
http://index.hu/tudomany/klima080123/
Szegény jó Balogh Tanár Úr (Dr. Balogh János, a magyar és világ ökológia tudományának egyik doayen-je) mosolygós arca rémlik fel, aki, bár 1971-ben az elsők között hívta fel a világ figyelmét a pusztuló természetre, egyik utolsó tévés beszélgetésén körülbelül azt mondta az őt kitartóan faggató riporternek arra a kérdésére, hogy mi lesz így a világgal?
Hogy asszongya: A világ meggyógyítja önmagát, eddig még mindig meggyógyította, csak nem szabad nagyon kisléptékben gondolkozni.
Fogadjuk el ennek a végletekig szerény tudósnak a szavait, aki mindig is szintetizálásra törekedett, a gyors válaszok helyett. Az a kedves félmosoly valószínűleg a rettegő embereknek szólt, akik mindig mindent percekben mérnek és képzelnek el, ezért nem is képesek továbblátni a saját árnyékuknál, ezáltal szomjazzák a kész válaszokat, amiket aztán örömmel gyártanak a tudósok.
Nincs is baj a válaszokkal, mert ha már kutatási pénz, akkor azt el kell költeni, de örülnék, ha néha-néha vennék a bátorságot tisztelt tudós embertársaink, és hozzátennék a válaszaikhoz, hogy ez az én véleményem, akármennyire is objektívnak állítom be per excellance. Mert, akik Einsteint kiátkozták, meg a többi újtól rettegő intelligencia is tudós volt, bizony. Oszt' mennyire nem lett igazuk (sorolhatnánk neveket ezerszám, mert jóformán nem maradt tudós elme, akit ne cáfoltak volna meg következő korok, hogy azokat újólag cáfolják).
Szóval, talán a szűklátókörűséggel lenne problémám igazából, körülbelül a társadalom minden szintjén. A szűklátókörű válaszokkal, meg azok elfogadóinak kétségbeesett igyekezetével, hogy mikor találnak egy választ, azt foggal-körömmel igazolják válogatottan öszekapart tényekkel.
Nagyon jól tudom, hogy a szintetizálás kegyetlenül nehéz ügy, az elmét külön kell rá trenírozni. Viszont ha mindez így van, akkor a kétely, a kicsi félmosoly, igazán üdvözítő lenne.
Ha már nekünk nem akar menni a dolog, vissza kell nyúlni régi idők bölcseletéhez, és törvényileg elő kellene írni, hogy minden településnek kötelezően el kell tartani egy falu bolondját! Most is él belőlük számtalan (van ahol koncentrálódik, pl. parlament), de hivatalossá kellene őket tenni. Egyrész, így az emberekben is oldódnának a szorongások, hiszen mindenki úgy gondolná, hogy valakitől még ő is okosabb. Másrészt viszont, minden "szent" dolog kapna egy ellenfényt is, és hátha az ellenfényben kiderülne, hogy szar van a palacsintában. Mindezt társadalmunk jobbítása érdekében javaslom, mert a változások úgyis az egyes emberek lelkében mennek végbe, azt kellene hát nevelgetni.
Végül, ha már megidéztem a Professzor Úr szellemét, hadd búcsúzzam örökbecsű szavaival, amelyek mindezt alátámasztani látszanak (bár lehet, hogy tévedek):
„Oktalan az az ember, aki azért dolgozik látástól vakulásig, hogy lomokat vásároljon – mert a fogyasztási javakból lom lesz – nem is túl sokára.”
